Edwin Morgan:

Holdontúli űrinduló, 1972

A Pioneer-10 belseje, amint

Holdon túli pályára tér,

óránként 31 000 mérföldes sebességgel,

nyugodt, tele van műszerekkel.

A kétéves útra a Jupiterhez nincs

legénység, viszont van egy

aranylemez, tizenötször huszonöt centiméter,

ez helyrehozza a mulasztást. Szemben egy ábrával,

mely Naprendszerünk s Galaxisunk bolygóit és

pulzárait mutatja,

és egy űrhajó körvonalai előtt,

amelyben nem utaznak,

(úgy semmiképp, ahogyan mutatják,

még ha utaznának is) két furcsa,

meztelen alak áll a fényképezőgép előtt.

Egy szagtalanított amerikai férfi

bocsánatkérően szerény genitáliákkal,

szeméremszőrzet nélkül,

feltart egy banánforma jobb kezet,

indián köszöntéssel, mellette egy nő,

alacsonyabb, szintén szeméremszőrzet nélkül,

ő nem emelheti fel kezét,

egyik lábával kilép, és nyilvánvalóan

alacsonyabb rendű változata

ugyanannak a fajnak. De a hímnek,

a soviniszta disznónak

morcos az arca, a nő viszont halványan mosolyog, tehát

a bolygóközi értelmes lényeknek lesz házi feladatuk.

Addig is csak tovább, a Piros Pontig,

a Plutóig, és az öröklétig tovább.

- Szentmihályi Szabó Péter fordítása

,,Civilizált ember, ember lennél újra: elmondom, mit tegyél.
Fordulj kifelé, szeresd a tárgyakat, ne az embert, fordíts
hátat az emberiségnek.
Támaszkodj egy sziklának, míg meg nem érzed istenségét,
Hűtsd le a véred, nézz a csendes csillagokba, hagyd, hogy
szemed
A nagy létrán kimásszon az emberiség szakadékából.
A dolgok annyira gyönyörűek, tekintetedet követi szereteted,
A dolgok az Isten, Istent fogod szeretni, és nem hiábavalóan,
Felnövünk ahhoz, amit szeretünk és osztozunk természetében.
Végül visszanézel a csillagok fénysugarain és látod, hogy
A szerencsétlen emberiség épp a mennyország alatt lakozik.
Képességei kiigazítják a mozaikot körülötted, az erősség
és a betegség szilánkjait, de most már szabad vagy, még
ember is lehetsz.
De nem asszony, hanem a szikla és a levegő szülöttje.’’

Robinson Jeffers: Útjelző tábla (részlet)
 

Csorba Győző:

Az űr küszöbén

Riaszt a tudós: idegen

égitestek élőlényeiről

beszél, hogy egyszer idelenn

megjelennek, s kitör

a bolygóközi háború,

s a Föld a nyomorult,

ha végre talán

addigra megtanult

győzni magán,

kezdheti majd elölről.

Lehet, ki tudja, lehet,

lehet, hogy mesterölő,

furfangos fegyvereket

hoz az ottani űrrepülő,

úr lenni akar,

hódítani vágyik,

ahogy az emberi faj

csinálja idáig,

lehet ki tudja, lehet.

De hát az is lehet,

hogy mi, szegények

csak gyöngeségeket

csak a magunk-festette képet

látjuk beléjük,

hogy még nem értjük,

amit bölcsen s mindenki tud ott:

mily roppant kincs az élet,

hogy nincs nála nagyobb.

Vagy az is lehet ha szemébe néz

egymásnak az űrrepülő

s az először elé-kerülő

ember: a szenvedés

szemükben gyámoltalanul

rebegni kezd,

s e közös nyelven szótlanul

megérti tolmácstalanul

egymást az meg emez.

Charles Dobzynski:

Hajónapló az útról

Imádtalak, Föld, te zilált

zöldhajú asszony, te elsőgyümölcsöktől

és források üdeségétől viselős.

Veled enyém lett az erős kő, az idő

izmához hasonló. És teljes valómban

kristállyá növekedések káprázatában éltem,

baromi szelek dühödt patái alatt

széttaposott éjszakádban. Átitatott

hajad illata: a fenyvesek

bejáratát megvilágító gyanták,

magvak kibomlásai, tufákat

tápláló foszfátok, mélységek

alkáli álmai, melyekben a gyökerek

- a sötétség szívéig vájó állkapcsok-csőrök -

barokk városként élnek...

Imádtalak, Föld, mint vízlepte

alvó emberi arcot, melyet

az áramlás holdas szeszélye

új s új életalakzattá varázsol.

Réz és jázmin hajnalok. A fekete

búza álmainak szitáló rezgése. Halárus

csillagok tengeri ünnepélyei. Árnyék-

és só-tokból előkotort

reszkető halak ékszerei. Szüret közben

egy földi állatöv csillagképét

fedeztem föl és a kádakban

mustok dohát, a hordókban

cukrok és kocsonyásborok erjedését.

Szerettem, míg szél pofozott, a tavakon

szürke túzokra vadászni és érezni az árnyat,

amint nő a nyár sűrű indái alatt.

Amit csak szeretek, Föld, mindazt te jelented.

- fordította Végh György