Edwin Morgan:
Holdontúli űrinduló, 1972
A Pioneer-10 belseje, amint
Holdon túli pályára tér,
óránként 31 000 mérföldes sebességgel,
nyugodt, tele van műszerekkel.
A kétéves útra a Jupiterhez nincs
legénység, viszont van egy
aranylemez, tizenötször huszonöt centiméter,
ez helyrehozza a mulasztást. Szemben egy ábrával,
mely Naprendszerünk s Galaxisunk bolygóit és
pulzárait mutatja,
és egy űrhajó körvonalai előtt,
amelyben nem utaznak,
(úgy semmiképp, ahogyan mutatják,
még ha utaznának is) két furcsa,
meztelen alak áll a fényképezőgép előtt.
Egy szagtalanított amerikai férfi
bocsánatkérően szerény genitáliákkal,
szeméremszőrzet nélkül,
feltart egy banánforma jobb kezet,
indián köszöntéssel, mellette egy nő,
alacsonyabb, szintén szeméremszőrzet nélkül,
ő nem emelheti fel kezét,
egyik lábával kilép, és nyilvánvalóan
alacsonyabb rendű változata
ugyanannak a fajnak. De a hímnek,
a soviniszta disznónak
morcos az arca, a nő viszont halványan mosolyog, tehát
a bolygóközi értelmes lényeknek lesz házi feladatuk.
Addig is csak tovább, a Piros Pontig,
a Plutóig, és az öröklétig tovább.
- Szentmihályi Szabó Péter fordítása
Robinson Jeffers: Útjelző tábla (részlet)
Szabó Lőrinc:
Fent és lent
Képzeld, Képzelet, a Képzelhetetlent!
Rakd föl leperzselt szárnyad újra, hogy
indulhass ezredszer is; furakodj
S lent számtani formulákba; barátot, ellent,
hit s gép sugalmát egyesítve (mind szent!)
őrjöngd át a végtelent, a Napot,
s használd ha kell, mint fűtőanyagot,
a legvégső tömörítést, az Istent.
Képzeld, Képzelet, a Képzelhetetlent!
Be gyönyörű messziről lila-zöld
tájaival s be múló, ez a Föld!
Tér, hő, mozgás, billió csoda rettent:
képzeld, Képzelet, a Képzelhetetlent,
s mindegy lesz, élsz-e, s ott lent-e, vagy itt lent.
Csorba Győző:
Az űr küszöbén
Riaszt a tudós: idegen
égitestek élőlényeiről
beszél, hogy egyszer idelenn
megjelennek, s kitör
a bolygóközi háború,
s a Föld a nyomorult,
ha végre talán
addigra megtanult
győzni magán,
kezdheti majd elölről.
Lehet, ki tudja, lehet,
lehet, hogy mesterölő,
furfangos fegyvereket
hoz az ottani űrrepülő,
úr lenni akar,
hódítani vágyik,
ahogy az emberi faj
csinálja idáig,
lehet ki tudja, lehet.
De hát az is lehet,
hogy mi, szegények
csak gyöngeségeket
csak a magunk-festette képet
látjuk beléjük,
hogy még nem értjük,
amit bölcsen s mindenki tud ott:
mily roppant kincs az élet,
hogy nincs nála nagyobb.
Vagy az is lehet ha szemébe néz
egymásnak az űrrepülő
s az először elé-kerülő
ember: a szenvedés
szemükben gyámoltalanul
rebegni kezd,
s e közös nyelven szótlanul
megérti tolmácstalanul
egymást az meg emez.
Charles Dobzynski:
Hajónapló az útról
Imádtalak, Föld, te zilált
zöldhajú asszony, te elsőgyümölcsöktől
és források üdeségétől viselős.
Veled enyém lett az erős kő, az idő
izmához hasonló. És teljes valómban
kristállyá növekedések káprázatában éltem,
baromi szelek dühödt patái alatt
széttaposott éjszakádban. Átitatott
hajad illata: a fenyvesek
bejáratát megvilágító gyanták,
magvak kibomlásai, tufákat
tápláló foszfátok, mélységek
alkáli álmai, melyekben a gyökerek
- a sötétség szívéig vájó állkapcsok-csőrök -
barokk városként élnek...
Imádtalak, Föld, mint vízlepte
alvó emberi arcot, melyet
az áramlás holdas szeszélye
új s új életalakzattá varázsol.
Réz és jázmin hajnalok. A fekete
búza álmainak szitáló rezgése. Halárus
csillagok tengeri ünnepélyei. Árnyék-
és só-tokból előkotort
reszkető halak ékszerei. Szüret közben
egy földi állatöv csillagképét
fedeztem föl és a kádakban
mustok dohát, a hordókban
cukrok és kocsonyásborok erjedését.
Szerettem, míg szél pofozott, a tavakon
szürke túzokra vadászni és érezni az árnyat,
amint nő a nyár sűrű indái alatt.
Amit csak szeretek, Föld, mindazt te jelented.
- fordította Végh György
|