Jeff Poniewaz:
Bálnabölcsességbéke illumináció
A világ egyetlen módon menekülhetne meg, ha az egész világ a bálnákat imádná. Ha az ősi egyiptomiak a macskát imádták, nekünk még inkább a bálnákat kellene imádnunk. Valóban hiszem, a bálnákat kellene imádnunk. És felsőbbrendűnek tekintenünk (ha nem mindjárt isteninek). Intelligenciájuk semmi módon nem árthat nekünk. Ellentétben a legtöbb ma imádott istennel. Egész életük ujjongás és játék. Úgy hiszem, inkább a bálnákhoz és delfinekhez kellene sietve tanulónak állnunk, mint akármelyik guruhoz. A bálnák énekelnek és játszanak egész nap, és amikor megéheznek, csupán kinyitják hatalmas szájukat (mi egyebet tennének, ha krillek milliói maguktól úsznak be). Igen, a bálnák egész nap énekelnek és táncolnak, és nem kell dalaikat feladniuk semmilyen kiadó-bálnának, azért, hogy ne függjenek a gyáraktól, és az extázis gejzírjeit lövelljék egész nap. A bálnáknak nincsenek gyáraik, nem kellenek nekik gyárak, nem akarnak gyárakat, de énekelnek és játszanak és az öröm gejzírjeit árasztják egész nap. Csak az agyukban felrobbanó világító lövedékek okozta fájdalom és kín kergeti őket őrületbe, a szigonyokat ügyes kézzel hajítja az a lény, akit saját képére teremtett Jehova - az emberiség robbanó szigonya. Állítsátok meg azokat a szigonyokat, bálnaszerűbb ember-barátaim.
Enigma:
The Dream Of The Dolphin
/ Album: The Cross Of Changes/
In every colour there's the light. In every stone sleeps a crystal. Remember the Shaman, when he used to say: "Man is the dream of the dolphin".
,,Otthon az, ahonnan elindul az ember. Ahogy öregszünk, A világ egyre idegenebb, a halottak és az élők szövevénye Egyre bonyolultabb. Nem a telített pillanat, Az elszigetelt, aminek nincs előttje, sem utána, Hanem egy életidő lángolása minden pillanatban És nemcsak egy ember életideje, Hanem öreg köveké, amiket nem lehet kibetűzni. Ideje van az estnek a csillagfény alatt, Ideje az estnek a lámpafény alatt (A fényképalbumos estnek). A szeretet akkor majdnem önmaga, Ha nem fontos többé az itt és a most. Az öregeknek kutató útra kell menni Nem fontos az itt meg az ott Fontos csak a csönd és a mégis előre Egy másfajta telítettségbe Új egyesülésbe, mélyebb kapcsolatba A sötét hidegen át, az üres kietlenségen át, A hullámzugáson, a szélzugáson, a viharmadár meg a barna delfin Nagy vizein át. Végemben a kezdet. "
T.S. Eliot: East Coker, V. /részlet/
LIVE:
The Dolphins Cry
the way you're bathed in light reminds me of that night god laid me down into your rose garden of trust and I was swept away with nothin' left to say some helpless fool yeah I was lost in a swoon of peace you're all I need to find so when the time is right come to me sweetly, come to me come to me
love will lead us, alright love will lead us, she will lead us can you hear the dolphin's cry? see the road rise up to meet us it's in the air we breathe tonight love will lead us, she will lead us
oh yeah, we meet again it's like we never left time in between was just a dream did we leave this place? this crazy fog surrounds me you wrap your legs around me all I can do to try and breathe let me breathe so that I so we can go together!
love will lead us, alright love will lead us, she will lead us can you hear the dolphin's cry? see the road rise up to meet us it's in the air we breathe tonight love will lead us, she will lead us
life is like a shooting star it don't matter who you are if you only run for cover, it's just a waste of time we are lost 'til we are found this phoenix rises up from the ground and all these wars are over
over over singin' la da da, da da da over come to me come to me yeah la da da da, da da da come to me
Jan Twardowski:
Siessünk
Siessük szeretni az embereket
olyan gyorsan mennek el
cipő marad utánuk meg süket telefon
csak ami nem fontos az cammog, mint a tehén
ami igazán fontos, oly gyors hirtelen történik,
utána a csend normális, egészen kibírhatatlan,
mint a tisztaság amely legegyszerűbben
a kétségbeeséstől születik
amikor valakire gondolunk nélküle maradván
Ne légy nyugodt, hogy van időd
mert a bizonyosság bizonytalan,
elveszi érzékenységünket, mint minden szerencse
úgy jár egyszerre a kettő mint a pátosz és a humor
mint két szenvedély,
mely egynél mindig gyengébb,
oly hamar mennek el,
mint júliusban elhallgató sárgarigó
mint egy esetlen hang
vagy egy ügyetlen meghajlás
becsukják szemüket, hogy lássanak igazán
nagyobb kockázat egyébként megszületni,
mint meghalni
mindig túl keveset és túl későn szeretünk
Ne írj róla túl gyakran,
de írj egyszer s mindenkorra,
és olyan leszel mint a delfin szelíd erős
Siessünk szeretni az embereket,
oly gyorsan mennek el,
és azok meg, akik nem mennek el,
nem mindig térnek vissza
hisz soha nem tudni a szerelemről,
hogy az első az utolsó,
vagy hogy az utolsó - első
- fordította Sajgó Szabolcs -
Ezt az "imát" a delfinek ihlették bennem :)
Végtelen! Végtelen! Csillogó Végtelen! Minden örömünk és szeretetünk forrása! Te vagy a világ atyja és anyja, és mi a Te gyermekeid vagyunk.
Ölelj magadba és add, hogy ezt az ölelést tovább adhassam minden élőnek!
Te vagy Minden Élő! S miként a tenger végtelennek tűnik, lelkünk valóban az.
Végighordozom tekintetem a hatalmas vizeken, s kimondom: Én vagyok az. Köszönöm!...
Ezt a verset pedig egy planetáriumi látogatás :)
ŰR
I.
Bolygók lazulnak pályájukba,
felujjonganak az erők,
és angyalok hangja a szférákból:
gyermeknevetés.
II.
Bolygó-bálnák
siklanak sötétben,
aszteroidák robognak
titkos otthonukba,
kigyúló ködökön keresztül
tartunk holnapokba…
III.
Felkel egy nap,
Phoenixekké válnak a kérdések:
Immár élnek!,
s felvisznek az Égbe
éltető válaszokért…
2004. február
|